Kevesen tudják, de a hangsugárzók valóban ugyanúgy „bejáratósak”, mint a gépkocsik. Ennek az az oka, hogy a hangszórók kónuszának rögzítésére szolgáló hajtogatott pille rugóként működik, és a használat első időszakában – ami körülbelül 100 órát jelent - fizikai tulajdonságai jelentősen változnak.

Képzeljünk el a legóhoz hasonló, elektronikus építőkockákat, amik önmagukon belül tökéletesek, és összekapcsolásuk után, a belőlük kialakított adott frekvenciaspektrumon belül működő rendszer be-, és kimenetén méréseket végezve azonos jelalak, azonos fázismenet van, a legkülönbözőbb fajtájú torzítás értékek mérése nullát mutat – de ami a legfontosabb – nagyon jó minőségű lesugárzó rendszeren hallgatva azonos a hangzásminősége a be- és kimenő hanganyagnak!

Az olasz Audio hifiújság technikai szerkesztője, Fabricio Montanucci mérnök kifejleszett egy megoldást a hagyományos két csatornás sztereó tökéletesítésére. A Deep Stereo elnevezésű módszer a sztereó jelből kihámozza az egyes mono komponensek pontos irányát, azokat három mono csatornára osztva három hangszóróból szólaltaja meg. Lássuk milyen sikerrel.

Cikkünk első részében áttekintettük a hangszórókkal, magas és mélysugárzókkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, valamint a hangdobozok felépítésének legfontosabb részleteit. A második részben annak eredtünk utána, hogy hogyan lehet elérni egy hangsugárzóval megfelelő frekvenciatartomány lesugárzását, és mi kell az igazán mély tartomány életre keltéséhez.

Technikailag a hangsugárzó legfontosabb feladata, hogy minél jobb minőségben alakítsák át sztereó erősítőnk vagy házimozi rendszerünk elektromos jelét hallható hanggá. A hangsugárzó ezért nem tisztán elektromos berendezés, hanem elektromechanikus átalakító, ami miatt a különböző típusok hangminősége és karaktere lényegesen nagyobb szórást mutat bármelyik más házimozi vagy hifi komponensnél.

Ha a minőség jellemzőjének azt tekintjük, hogy egy adott felvétel mennyi információt tartalmaz az eredeti hangforrásról és akusztikai környezetéről, akkor biztos, hogy az MP3 soha nem fogja elérni a CD lemezek minőségét. Az MP3 ugyanis veszteséges tömörítési eljárást alkalmaz, amelynek éppen az a lényege, hogy az eredeti felvételben lévő információt egyszerűen elhagyja. Így az MP3 soha nem fogja elérni a CD minőségét, mint ahogy a CD-é sem az SACD-ét vagy a DVD-A-t. Egyesek mégis jobbnak ítélik az MP3 fájlok hangminőségét.
 

A kilencvenes években, mikor a 100 Hz-es televíziók megjelentek, valóban előfordult, hogy a készülékek képminősége gyengébb volt – máluk lényegesen olcsóbb - 50 Hz-es társaiknál. Ennek oka főleg az volt, hogy a műsor feldolgozásához és tárolásához nem álltak rendelkezése még a megfelelő gyorsaságú áramkörök és memóriák. Ennek áthidalására csökkentették a jel felbontását illetve információtartalmát.

Valóban vannak, akik úgy gondolják, hogy mivel a DVD-ken digitálisan tárolják a képet és hangot, ezért a lejátszásnál nem lehet minőségben különbség az olcsóbb és drágább berendezések között, csak szolgáltatásban. Sajnos mindenkit ki kell ábrándítsunk, aki így gondolja. A DVD-ken lévő digitális információ nem eredeti formájában jut el a televízióhoz. Képcsöves televízió és analóg összeköttetés esetén a digitális/analóg átalakító minősége meghatározó.

 "Hiszem ha látom"
Aki látott már Ambilight televíziót, és szerette volna elmondani az ismerősének, hogy milyen élmény volt, az tudja, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Az sem segít, ha fotó készül róla, hiszen a folyamatosan változó háttérvilágítás jelentette hatást az sem mutatja be. Szerencsére nemrég felkerült az internetre egy olyan demó, amelyen többféle filmrészletet nézhetünk meg egy virtuális Ambilight televízión.